Csütörtök. Február 24. volt. Az elmúlt napokban éreztem rajta a feszültséget. Ma este azonban valósággal ragyogott. Csillogó szemei csak úgy csillogtak a televízió fényénél. Felöltözve bújt mellém, amiből arra következtettem, hogy felkészült az újabb csalódásra. Hozzám bújt, érintése most is igéző volt. Buksiját a mellkasomra téve élvezte a haját simogató kezemet. Valahol mélyen egy igazi vad szopásra vágytam, szájba élvezéssel, levezető szopogatással. Azonban már megtapasztaltam, hogy bármennyire is odavan ezért, valódi lelkesedéssel csak akkor csinálja, ha van kedve hozzá. Ha pedig van, akkor nem sokat cicózik, rábukik és nekem végem van. Mondhatnám úgy lecuppant, hogy nem térek észhez hosszú percekig. Kicsi simogatás után azért rápróbáltam. Megkérdeztem, hol van az én…