A feszültséggel teli, „szakítós” hét után végre újra itt van velem. Talán a megbánás hozta vissza, talán a vágy, vagy csak a testét kínzó kór elől menekül hozzám – az ajkain éktelenkedő apró seb miatt a kényeztetésnek ez a formája most elmarad. De a kezei… azok nem pihennek. Alaposan megdolgoznak, ujjai szakértő módon bűvölik a férfiasságomat, pontosan tudja, mi kell nekem. A teste forró, puha és vadítóan csábító, minden mozdulata mágnesként vonz. Ajkai a mellbimbóimat veszik célba, és a már-már fájdalmas, követelőző harapásai pont úgy érnek hozzám, ahogy azt szeretem. Ujjai közben elkalandoznak a fenekem felé; bár most sem hatol be, a jelenléte ott hátul vibrál a levegőben. Gyengéden morzsolgatja…