Szombat AI-val szerkesztve

A feszültséggel teli, „szakítós” hét után végre újra itt van velem. Talán a megbánás hozta vissza, talán a vágy, vagy csak a testét kínzó kór elől menekül hozzám – az ajkain éktelenkedő apró seb miatt a kényeztetésnek ez a formája most elmarad. De a kezei… azok nem pihennek. Alaposan megdolgoznak, ujjai szakértő módon bűvölik a férfiasságomat, pontosan tudja, mi kell nekem. A teste forró, puha és vadítóan csábító, minden mozdulata mágnesként vonz.

Ajkai a mellbimbóimat veszik célba, és a már-már fájdalmas, követelőző harapásai pont úgy érnek hozzám, ahogy azt szeretem. Ujjai közben elkalandoznak a fenekem felé; bár most sem hatol be, a jelenléte ott hátul vibrál a levegőben. Gyengéden morzsolgatja a heréimet, markolja és ütemesen húzza a faszomat, miközben játékos kínzások közepette felidézzük a legutóbbi alkalmat.

– Lenne most is kedved szopogatni egy kicsit? – kérdezem suttogva. – Persze! Tetszene, mi? De most nem teszem meg – válaszolja huncut mosollyal. – Most nem engedném, hogy elragadjon a hév, mint legutóbb. – Miért? Mi történt legutóbb? – kérdezem, mintha kitörlődött volna az emlékezetemből. – Hogyhogy mi? Addig csináltam, amíg annyira belehergelted magad, hogy el sem engedtél, amíg el nem élveztél. Utána meg még volt képed megkérdezni, hogy kérek-e papírt törölközni… – Talán nem élvezted? – nézek rá vágyakozva. – De még mennyire! Papír persze nem kellett… még meg is jegyeztem: „Na, ez finom volt!” Kiszívtam belőled és lenyeltem az utolsó cseppig. Még a maradékot is kiszopogattam.

Mindezt azzal a jellegzetes, pajzán tekintettel mondja, egyenesen a szemembe nézve. Muszáj leállítanom a kezét, mert ha így folytatja, azonnal elélvezek. Most én következem.

Eljátszom a melleivel, magamhoz ölelem a forró testét, és lágyan simogatom a bőrét. Aláfordulok, hogy az ajkaimmal végre elérjem az ölét. Puha érintéssel üdvözlöm a kiéhezett puncit; az ismerős, édes és vadító íz azonnal szétárad a nyelvemen. Annyira szaftos, imádom minden porcikáját. Az ujjammal óvatosan közelítek a popsija felé. Érzem azt a parányi remegést, ahogy a zárt izmok lassan megadják magukat, üdvözölve a régen várt látogatót. Mivel a hátsó bejárat még száraz, a nyelvemmel készítem elő az utat: lágyan, kitartóan kényeztetem ott is. A teste megmozdul, ösztönösen kínálja fel magát, hogy jobban elérjem. Hallom a halk nyöszörgését, ami a legjobb biztatás.

Előveszem az előkészített dildót, és bőséges krémezés után a bejárathoz érintem. Lassú, kimért mozdulatokkal hatolok belé. Az izmok először kicsit tiltakoznak, szorítanak, majd megnyílnak a közepes méretű eszköz előtt. A televízió halvány fénye pont eléggé világítja meg a jelenetet, ahogy a műfasz becsusszan a mélybe. Magamhoz ölelem, és miközben a kezem felveszi a ritmust a popsijában, én visszatérek a puncijához. A keményen meredező faszom a mellei közé fúródik, a nyelvem pedig mélyen kalandozik a nedveiben.

Nem kell sok idő. A teste megfeszül, az élvezet apró rándulásokban tör utat magának. Ismerem már minden rezdülését, tudom, hogyan tartsam fenn ezt az állapotot: a dildót mélyen bent tartom, feszítve az izmait, a nyelvemmel pedig széles, lassú, de határozott mozdulatokkal ingerlem a csiklóját. Ahogy az orgazmus lassan csillapodni kezd, lazítok a szorításon, és óvatosan engedem ki a popsijából a segédeszközt. A nyelvem is megszelídül, lágy nyalogatássá válik, miközben az arcomat elborítják a nedvei. Amikor a műfasz kicuppan belőle, még egy utolsó, hálás mozdulattal nekinyomja a puncit a számhoz, majd ahogy a teste elernyed, jelzi, hogy most elég volt az érintésből.

A térdem fájdalmasan nyilall, így azon tűnődöm, milyen pózban fejezzük be. Imádom hátulról, ahogy a domborulatait mutatja, de szeretem szemből is, amikor a lábai a vállamon pihennek. Végül ez utóbbi mellett döntök. A behatolás az elején kicsit éles, de mindketten élvezzük ezt az édes kínt. Óvatosan, centiről centire hódítom meg a testét. Szeretem, ha beszél közben – bár ő inkább magába fordulna, megteszi a kedvemért. A szavakat szinte a szájába adom, ő pedig ismétli, kiegészíti őket.

– Nem is emlékeztem, hogy ekkora a faszod… Baszki, szétrepedek! – nyögi. – Most megbaszlak, Drágám! – Basszál meg! Úgy basszál meg!

Keményen, ütemesen lököm magam belé, ahogy szereti, egészen a mélyéig hatolva. Már nem beszél, csak gyönyörködik. A hangjai és a teste lüktetése bennem is felkorbácsolja a vágyat. Ezúttal nem akarok lassítani, nem akarom elodázni a végét: hagyom, hogy elsodorjon a kéj. Ránehezedem, és szinte ordítva, vele eggyé válva élvezek el a testében.

Tudom, hogy nehéz vagyok neki, ezért mellé gördülök az ágyon, próbálom visszakapni a lélegzetemet. Ő végignéz a még mindig kemény és lüktető faszomon, majd mint szinte mindig, most is megjegyzi: – Elbírnál te még egy nőt! – Ó, drágám, ez csak a látszat – válaszolom mosolyogva. – Minden erőmet kiszipolyoztad belőlem.